Az év elején megfogadtam, hogy idén mindenképpen körbebiciklizem a Balatont. Szóltam néhány haveromnak, volt aki lelkesedett, de volt olyan is, aki le akart beszélni, de azok akik úgy döntöttek, hogy velem tartanak, megbeszéltük, hogy amint elmúlnak a téli fagyok, azonnal belevágunk a felkészülésbe, hiszen 206 km-es folyamatos tekerésről van szó. Ami így egy kicsit túlzás, mivel mi úgy kalkuláltunk, hogy nyáron teljesítjük a 206 km-t, ezért lehetőségünk lesz majd délutánonként valamelyik balatoni strandon kipihenni a fáradalmainkat.
Hogyan készültünk fel a túrára?
Az elképzelés tehát adott volt, most már csak az kellett, hogy olyan edzés tervet alakítsunk ki, amely mindannyiunk számára megfelelő, és másnap, a fáradtságtól nem alszunk el a munkahelyünkön.
Már csak a jó idő beköszöntére vártunk, ami március közepén beköszöntött. Igaz, hogy napközben még csípős volt az idő, de délután, amikor munka után összegyűltünk az egyik szupermarket parkolójában már egész elfogadható volt a levegő hőmérséklete. Büszkén feszítettem a haverjaim előtt a frissen vásárolt biciklis trikóban, ami nem csak a felsőtestemre feszült rá, hanem barátaim legnagyobb örömére a sörhasamat is igen szépen kiemelte. A biciklis nadrágom már csak hab volt a tortán. Miután a barátaim kellőképpen kiszórakozták magukat az idétlen külsőmön, úgy döntöttünk, hogy első alkalomra 5 km pontosan elég, hogy megérezzük a ránk váró nagy kaland ízét.
Mielőtt bringára pattantunk volna, én végeztem néhány törzshajlítást, és próbáltam lehajolva az ujjaimmal megérinteni a vadiúj biciklis cipőmet. Mondanom sem kell, hogy milyen hatást váltott ki az én úgynevezett “nagyon jó barátaim”-ból. Volt aki már a biciklin ült, és amikor meglátta, hogy elkezdem a bemelegítő gyakorlatokat a biciklijével együtt dőlt el.
Miután mindenki jól kiszórakozta magát, nyeregbe pattantunk, és elindultunk, ki a városból, az edzéstervben kijelölt cél felé. Alig értünk ki a városból, én már egyre rosszabbul éreztem magam, olyan érzésem volt, mintha a biciklizés előtt megevett három töltött káposzta nem tudott volna a gyomromban megmaradni, és a biciklis trikó szét akarna szakadni rajtam.
Egy “kezdő” refluxos megpróbáltatásai
Ha mindazt tudtam volna, amit már “gyakorló” refluxosként tudok, akkor tuti hogy mindent másként csinálnék. Így azonban nem elég, hogy fél órával később érkeztem az általunk kiválasztott találkozási ponthoz, de akkora már annyira rosszul éreztem magam, hogy erőtlenül rogytam bele az étterem kerthelyiségének műanyag székébe. A barátaim aggódva kérdezték, hogy minden rendben van-e, és hogy valóban komolyan gondolom-e, hogy a visszautat is biciklivel kívánom megtenni.
Igaz, hogy minden erőmet és a számban lévő savas ízt leküzdve nagy nehezen visszamásztam a biciklim nyergébe, és két jó barátom támogatásától kísérve, végülis valahogy hazatekertem.
Gyors zuhanyzás után beestem az ágyba, de megpróbáltatásaim ezzel még nem értek véget, ugyanis az éjszaka közepén arra riadtam fel, hogy valami nagyon keserű marja a torkomat, a számban pedig rettentő keserű ízt éreztem.
Hogy derült ki hogy refluxos vagyok?
Másnap a háziorvosom, miután meghallgatta panaszaim, azonnal tudta a választ a problémámra. Reflux közölte tömör egyszerűséggel, én pedig elég értetlenül nézhettem rá, mert azonnal elkezdett szembesíteni a hibákkal, amit a tegnapi nap elkövettem.
Először is a túl szoros sportruházat, ami azért sem volt szerencsés választás, mert a túl szoros öltözék szorítja a hasat.
Másrészt, mondta tovább az orvos, a kerékpáros testtartás nagyobb nyomást ró a gyomorra, a záróizmok nehezen tartják vissza a gyomorsavat ebben a helyzetben, ami ezért a nyelőcső alsó szakaszába kerülve égő, kellemetlen érzést okoz.
Harmadrészt a biciklizés előtt egy órával megevett három töltött káposzta sem nevezhető ideálisnak, mert ahogy az orvos elmondta rendkívül fontos a megfelelő időben történő étkezés edzés előtt, mely lehetőleg 2-3 órával a sportolás előtt történjen meg. Így hatékonyabban elkerülhető a gyomortartalom vagy gyomorsav nyelőcsőbe jutása.
De, hogy minden kétséget kizáróan bebizonyosodjon, hogy refluxom van, ezért beutalt a gasztroenterológiára, ahol a gyomortükrözés után, minden kétséget kizáróan megállapították, hogy refluxos vagyok.
Igaz, hogy a gasztroenterológus szerint továbbra is biciklizhetek, ha a mountain bike biciklim helyett city bike kerékpárt vásárolok, aminek a nagy előnye az, hogy tudok rajta egyenes háttal biciklizni, mert ha túlzottan előrehajolok, akkor az nyomást gyakorol a gyomorra, és ilyenkor a záróizmok nehezen tartják vissza a gyomorsavat, ami a nyelőcsőben égő, kellemetlen érzést okoz.
Nem kell tehát felhagynom a biciklizéssel, és a Balaton körbetekeréséről sem kell lemondanom, habár hosszabb távok megtételére még akkor sem vagyok képes, ha rendeltetésszerűen szedem a savlekötő tablettát, és ha a zsíros és nehezen megemészhető ételekről le is mondok.
Balaton, vigyázz jövünk!
Ezért úgy döntöttem, hogy én csak hátráltatnám őket a kitűzött cél teljesítésében, ezért bedobtam a törölközőt. A haverok is nehezen vették tudomásul a visszalépésemet, de megértették a döntésemet. De azért, hogy ne érezzem magam teljesen hasznavehetetlennek, megtalálták számomra az ideális feladatot. Autóval követem őket, viszem a holmijukot, és beszerzem az érkezési pontokra, a frissen behűtött sört. Amiről nekem, mint refluxosnak szintén le kellene mondanom, de úgy gondolom esténként egy jól behűtött sör nekem sem fog megártani.
Igaz, hogy nem így terveztem a nyári balatoni kalandot, de ha már így alakult, akkor próbálok jó pofát vágni a dologhoz. Már el is kezdtem csomagolni, és elsőként a nemrégiben interneten vásárolt Reflux párnát tettem el a bőröndömbe, ugyanis még ha szabad ég alatt is, csak a hálózsákomban fogok aludni, akkor is szükségem van a párnámra, hogy éjszaka nyugodtan tudjak aludni, és ne riadjak fel arra, hogy a gyomorsavam már megint a torkomat marja.