Öröm számomra a futás, még akkor is ha refluxos vagyok!

Mindig is féltem a nyártól, na nem a jó időtől, hanem attól, hogy a strandon bikinire vetkőzzek.

Hiába mondták és mondják mai is a barátnőim, hogy nincs semmi baj az alakommal, ha belenézek a tükörbe, én mégis olyan valakit látok a tükörben, akinek vastagok a combjai, és olyan úszógumi van a dereka körül, hogy azzal még a legmélyebb vizű medencében sem süllyed el.

Mert futni jó!?

Ezért gondoltam úgy, hogy idén minden másképpen lesz. Barátnőimmel konzultálva kiválasztottam és meg is vettem egy igen kedvező áru futónadrágot, felsőt és futócipőt.

Aztán kiválasztottam a városban azt a parkot, ahol úgy gondoltam, még az esti futásaim alkalmával is biztonságban vagyok, de azért a biztonság kedvéért végig a kezemben tartottam a mobiltelefonomat.

Első alkalomra nem terveztem be túl sok futást, pláne hogy az első kör után úgy éreztem, hogy máris szükségem van egy oxigénsátorra, vagy legalábbis egy lélegeztető-maszkra. Aztán mivel láttam, hogy milyen könnyedséggel futnak el mellettem a nálam fiatalabbak és a még tőlem is kövérebbek, úgy döntöttem, hogy megemberelem magam.

A lelkesedésem a következő kör vége előtti padig tartott, ahová úgy roskadtam le, mint aki éppen most teljesített egymás után két maratont. Úgy döntöttem mára elég lesz a megpróbáltatásokból és lenéző pillantásokból, amivel a többi futó illetett. Összeszedtem minden erőmet, és a maradék méltóságomat összeszedve szálltam fel a biciklitárolóban hagyott kerékpáromra. Otthon aztán csak hogy helyrebillenjen lelki egyensúlyom a hétvégén sütött csokis brownie-ból ettem meg hármat.

A gyors zuhanyzás után úgy dőltem be az ágyba, mint ha egész nap nehéz fizikai munkát végeztem volna. Azonban a pihentető alvás helyett rémálommá változott az éjszakai pihenésem, mikor arra ébredtem, hogy valami keserű kaparja a torkomat, ami egy igen erős köhögési rohammal párosult. El sem tudtam képzelni, hogy mi ez, de ahogy visszatettem a fejem a párnára ismét megismétlődtek az előbbi problémák.

A betegségem neve: reflux

Másnap, még munka előtt, felkerestem a háziorvosomat, aki panaszaimat meghallgatva, beutalt a gasztroenterológiára. Kérdeztem tőle, hogy mégis mi lehet a bajom, erre ő azt válaszolta, hogy a panaszaimat valószínűleg a reflux nevű betegség okozza, de hogy ez teljes bizonyossággal kiderüljön, ahhoz gyomortükrözésre van szükség. Értetlenül néztem rá, mert ugyan korábban is éreztem gyomorégést a szokásos ebéd utáni kávém után, de hogy pont a futás után erősödjenek fel a tünetek, akkor azt még teljesen értetlenül fogadtam.

Ma már tudom, mint refluxos beteg , hogy panaszaink átmenetileg romolhatnak sportolás során, ezért célszerű alacsonyabb aktivitású mozgással kezdenünk az edzést és alkalmanként fél-egy órás időtartammal indítani. Panaszmentesség esetén fokozható a terhelés.

De akkor még előttem állt a következő megpróbáltatás, a gyomortükrözés, aminek hallatán legszívesebben kimenekültem volna a világból. A váróteremben többször megfordult a fejemben, hogy én inkább nem csinálom végig a vizsgálatot, hiszen a háziorvosom már úgyis felállította a diagnózist. Azonban a legjobb barátnőm, aki elkísért a vizsgálatra, ragaszkodott hozzá, hogyha már rászántam magam hogy végére járok a dolgoknak, akkor kutya kötelességem szembenézni a félelmemmel és a rám váró kellemetlen vizsgálattal.

Nem mondom hogy kellemes volt a vizsgálat, de nem is fájt, és így viszont már pontosan tudom a nyelőcsőfelmaródásom milyen súlyos és ma már biztosan tudom hogy mi a betegség, amivel szembe kell néznem, és már azt is tudom, hogy milyen “játékszabályokat” kell betartanom ahhoz, hogy számomra is örömet jelentsen a mozgás, és ne fájdalmat és szenvedést.

Mit sportoljak, ha nem futhatok?

Mert igenis a refluxos beteg is mozoghat, mert ahogy a fiatal és helyes gasztroenterológus elmondta nekem, a sportolással növelhető az alapanyagcsere, fokozódik és gyorsul a gyomor ürülése is, így az esti órákra kiürült gyomor mérsékelni fogja a refluxszal járó tüneteket. Azt tanácsolta, hogy ne hagyjam abba a futást, azonban figyeljek oda, hogy 15-20 percenként álljak meg, és igyak valami szénsavmentes folyadékot, mert ezzel pótolni tudom az elvesztett elektrolitokat. Az étkezésemre is oda kell figyelnem, mert futás előtt három órával már nem ehetek semmit. De arra is vigyáznom kell, hogy aznap, mikor futni készülök iktassam ki az étrendemből a nehezen emészthető, zsíros és nagy rosttartalmú ételeket, mert ezek igen nehezen emésztődnek meg.

Azonban az esti futások önmagukban nem lennének elegendőek ahhoz, hogy ne ismétlődjenek meg az éjszakai rémálmaim, ezért az interneten elkezdtem keresgélni, és rátaláltam egy olyan termékre, amely segíthet, hogy éjszaka ne arra ébredjek fel, hogy a gyomorsavam már megint a torkomat kaparja, és kellemetlen savanyú ízt érzek a számban.

 A reflux párnámnak köszönhetően most már nem csak végig tudom aludni az éjszakákat, de másnap a munkahelyemen is kipihenten tudok koncentrálni a feladataimra.