A legjobb nyári program: tiszai kenutúra a haveri körrel

Itt van a nyár, és az idén végre a baráti társaságból mindenkinek úgy sikerült kivennie a szabadságát, hogy valóra tudjuk váltani régen dédelgetett álmunkat, és ha nem is egy Tisza túrához mérhető távolságot, de néhány kilométert mi is leevezünk a folyón.

Igaz, hogy mindannyian megállapodott, komoly férfiak vagyunk, de azért bennünk él az a kisgyerek, aki keresi a kalandot, és vágyik arra, hogy valami izgalmas felfedezést tegyen.

Vízi kalandra fel!

Mindezeken felbuzdulva kezdtük el tervezgetni, hogy hol tesszük vízre a kenuinkat, és hol vannak útközben azok a kempingek, ahol érdemes éjszakára megállnunk. Beosztottuk azt is ki kivel alkot egy párt a kenuban. Én mindenképpen amögött a barátom mögött szerettem volna ülni, akiről tudom, hogy nem zavarja, ha néha evezés helyett a vízparti tájat fényképezem.

Abban egyetértettünk, hogy mielőtt belevágnánk nyarunk legizgalmasabb kalandjába, azért előtte néhány hétvégét szánjunk a felkészülésre. Így aztán az egyik hétvégén fogtuk magunkat, kocsiba szálltunk, és meg sem álltunk a tokaji Tiszapartig. Kenukat béreltünk, majd miután vízre tettük őket, óvatosan, hogy fel ne boruljunk, beszálltunk. Így indult el öt kenuból álló karavánunk, és én büszkén feszítettem nemrégiben vásárolt neoprén felsőmben, és élveztem, ahogy evezés közben a vízcseppek az arcomnak csapódnak.

Azonban mivel mind a ketten csak nézelődtünk, és kevésbé eveztünk, ezért egy idő után arra figyeltünk fel, hogy a többiek már jóval előttünk járnak. Gondoltuk, ennek a fele sem tréfa, ezért a kenuban ülő barátommal úgy gondoltuk, hogy akkor elég volt a bámészkodásból, megragadtuk az evezőket, és ahogy azt az olimpián a nagyoktól ellestük, minden erőnket beleadva hasítottuk a vizet a többiek után.

Egy dologgal nem számoltam, mégpedig azzal hogy a rám feszülő neoprén ruhám miatt nem hogy levegőt nem kapok, de még az egy órával ezelőtt, az ebédre megevett csirkepörkölt utóíze is a torkomat mardossa.

Aztán az előttem ülő is csak annyit vett észre, hogy ő bármennyire próbál teljes erejéből evezni, én a gyomromat feszítő érzéstől összegörnyedve ülök a kenu hátsó részében, és egy erőteljes köhögéssel próbálok megszabadulni a számban felgyűlt keserű íztől. Barátom nagyon megijedt, és próbált segítséget kérni az előttünk kenuzó társainktól, akik egy kis idő elteltével meghallották barátom segélykérő kiáltásait.

Miután a barátaim segítségével hazakerültem, úgy gondoltam, hogy ezzel véget is értek a megpróbáltatásaim. Összegörnyedve, szinte magzati pózba feküdtem az ágyon, neoprén ruháimat a földre dobáltam, és próbáltam álomba merülni, mert úgy gondoltam egy hosszú pihentető alvás után, másnapra biztosan elmúlik ez a gyomromat feszítő kellemetlen érzés.

A háziorvosom felállította a diagnózist

Tévednem kellett, ezért másnap reggel elsőként érkeztem a háziorvosom rendelésére, aki miután elmeséltem neki a tegnapi kalandomat, azonnal a kezembe nyomott egy beutalót a gasztroenterológiára. Kértem, hogy adjon felvilágosítást arról, mégis mi lehet a bajom, amire ő csak annyit válaszolt, hogy feltételezhetően refluxos vagyok.

Azonban, hogy mindez bizonyossá váljon, el kell mennem a gasztroenterológiára, ahol mindenképpen gyomortükrözésre van szükségem, hogy bebizonyosodjon valóban refluxban szenvedek.

Kérdeztem az orvostól, hogy mitől éreztem tegnap annyira rosszul magam, mire azt válaszolta, hogy a testmozgás kiválthatja a gyomorégést, ha a nyelőcső alsó záróizom gyenge vagy túl laza és az étel vagy a gyomorsav a gyomorból visszaáramlik a nyelőcsőbe.

Mikor meglátta kétségbeesett arcomat, elmondta, hogy ez nem jelenti azt, hogy ezentúl le kell mondanom a sportolásról, de célszerű alacsonyabb aktivitású mozgással kezdenem és alkalmanként fél-egy órás időtartammal indítani. Panaszmentesség esetén fokozható a terhelés.

Azonban, folytatta, az étkezésemre is oda kell figyelnem, mert nem mindegy hogy mikor eszem utoljára, mielőtt nekiállok intenzíven sportolni. A legideálisabb az lenne, ha lehetőleg a sportolás előtt 2-3 órával ennék utoljára. Így hatékonyabban elkerülhető a gyomortartalom vagy gyomorsav nyelőcsőbe jutása.

Vízitúrára fel!

A barátaim úgy döntöttek, hogy azért az mégsem járja, hogy kimaradjak egy ilyen buliból, ezért változtatva az eredeti terven, kisebb szakaszokat iktattak be a programba, ami még számomra sem lesz megterhelő.

Ennek ellenére nem felejtem el, hogy mindenképpen csomagoljam el a refluxra felírt gyógyszereimet és az interneten megrendelt reflux párnámat. Ugyanis így a szúnyogok sem tudnak megakadályozni abban, hogy kellemesen végigaludjam a Tiszaparti csillagfényes éjszakákat.